XX-F-2: Weinmann Éva naplója, 1941. okt. 10 - 1945. január 19. (rakt.: DO 9/5)  

Isten nevében kezdem el.  

Ígérem, hogy ebbe a kis könyvecskébe minden örömöm és bánatomat és titkomat leírom.

Kelt Budapesten, 1941. okt. 10-én

1941. okt. 10.

Ma nagyon rossz érzéssel mentem el az iskolába, mivel hittanba nem készítettem el a feladatot. Az iskolába elkértem a Kövessitol a feladatát, de nagyon sok volt és így nem tudtam lemásolni. Elso óránk német lett volna, de óra elején bejött a Rózsi néni és mondta, hogy elmarad a német, és o jön be helyette. Mikor bejött mondta, hogy vegyük elo a kézimunka füzetet. Már ki is mentem szólni, mikor megszólal a Rózsi néni, akinek nincs itt a kézimunka füzete, az azonnal hazamegy érte, persze nekem sem volt itt a füzetem. Lementünk a kapu elé a lányokkal, összeadtuk a pénzt és megvettünk egy új füzetet. Visszamentünk és a Rózsi néni észrevette, hogy nem mentünk haza és újból haza akart küldeni, de egy hazugsággal és sírással elintéztem a dolgot. A hittant pedig szünetben írtam le.  

1941. dec. 20.

Ma délelott el kellett mennem a Liliom utcába , amirol halvány sejtelmem sem volt, hogy hol van. Végre elintéztem a dolgot, amivel megbízott a vén hárpia Zsuzsi néni. Hazajövet nagyon fájt a lábam mivel ma reggel jött meg az mmem . Mikor hazaértem rögtön lefeküdtem. Nemsokára jól lettem. Anyuka mondta, hogy jöjjek el vele, de nem mentem, mivel olyan érzésem volt, hogy ma találkozom avval, akivel már olyan régen szerettem volna találkozni – 5kor csengettek. A Pista azt mondta, menjek ki, ne engedjek be senkit (t.i. kanyarója van 2 napja). Én nem tudtam mozdulni, valami visszatartott és úgy elkezdett dobogni a szívem! Ekkor nyílt az ajtó és belépett egy alacsony fiú, errol mindjárt tudtam, hogy az Iván és mögötte megpillantottam a Miskát, de nem volt egy csöppet se szép, inkább csúnya. Rögtön kiábrándultam belole. Hu, majd lesz holnap mit mesélni a Gyöngyinek! Most jelenleg a Laci és a Pista tetszenek. Remélem, hogy nemsokára találkozom a Pistával! Adja a jó Isten, hogy egészségesen lássam viszont.

Augusztus 29. Szombat . 1942

Édes kis naplóm, milyen rég nem írtam a lapjaidra érzéseimet. Mióta utoljára írtam sok minden történt. Bárányhimlom is volt, amit a Pistától kaptam el. Új szerelmem nem volt. Még mindig a Miska. De errol akarok írni. A Pistát ma kifaggattam és bevallotta, hogy tetszem a Miskának. Most olyan boldog vagyok, nem férek a borömbe. A Kaufmannal szakítottam. A Frak és a Gácsa barátnoim. 1 hét múlva kezdodik az iskola, aminek nem nagyon örülök. Rövidesen megint írok új fejleményeket. (Már többször találkoztam a Miskával, lehet, hogy holnap is.)  

Szeptember 5. Szombat

Bizony, nem sejtettem még egy héttel ezelott, hogy ma ilyen kellemetlen dolgokat kell majd e lapra írnom, de hát Isten akarata. Most volt a héten a háború kitörésének 3dik évfordulója . Az emberek mondták, hogy hála Istennek eddig még nem értünk meg komoly légitámadást , de sajnos elkiabálták. Péntek éjjel ½ 12 h arra riadok fel, hogy az ég fényes s mintha tuzijáték lenne fényrakéták voltak az égen s az egész várost bevilágította. Én elkezdtem kiabálni anyuéknak közben ki is szaladtak anyuék s ebben a percben megszólalt a sziréna. Én felugrottam az ágyból s úgy rohantam ki. A Pista ebben a pillanatban ébredt fel. Lerohantunk (már ahogy tudtunk a IV emeletrol) az óvóhelyre. A Pista és én egy szál hálóingben voltunk. ½ 2ig voltunk lent. Ma reggel bemondta a rádió, hogy sok halott és sebesült van . Már befejezem, mert az ido lejár s nekem segítenem kell. A viszontlátásra kis naplóm, nem tudom, mikor írok megint, mert 3 nap múlva kezdodik az iskola.  

1942. okt. 9.

Azóta mióta utoljára írtam elmúlt a 14 éves születésnapom is. Csak egy fehér angóra sálat kaptam, de kapok még egy halina csizmát is. Az elso légitámadás óta már volt megint 2. Már hála Istenek 1 hónapja nem volt légitámadás. Még mindig a Miska tetszik. 1 héttel ezelott táncoltam a Lacival. Életemben most eloször táncoltam igazán. Legutoljára az ünnepeken találkoztam a Miskával. A Klári is látta, s megállapította róla, hogy csinos. Ez igaz is. Böjt elott találkoztunk, o kezet fogott velem s kellemes böjtöt kívánt. Ez történt csak velem. Már egy hónapja járok iskolába. 1 hete átköltöztünk a Bethlen térre , hová 1 hét délelott, 1 hét délután járunk. Ez nagyon kellemes. Már be is fejezem, ha találkozom a Miskával, úgy azt beírom.  

1943. márc. 24.

Mióta utoljára írtam, azóta 5ször találkoztam a Miskával. Az elso nap mikor találkoztam vele a lányok is látták, tudniillik az úgy volt, hogy a M. kabátot jött hozzánk venni, és én úgy beszéltem meg velük, hogy odajönnek az üzlethez. Éppen, mikor jöttek ott volt o is. A lányok nagyon el voltak tole ragadtatva. Elhiszem – olyan szép, hogy csuda. Akkor nagyon boldog voltam. Most azóta nem is találkoztam vele, de nem is baj, mert a téli kabátom már nem olyan szép. Inkább majd tavasszal találkozzak vele. Hála Isten eddig még nem volt légitámadás, igaz, hogy nemrégen le kellett menni egy 1/4 órára a pincébe, de ez nem tesz semmit. Sajnos mióta utoljára írtam, azóta sajnálatos esemény is történt a családban. Drága, jó Nagymama meghalt. MA lógtam az iskolából, mert tegnap nem volt kedvem tanulni. A múlt héten volt az egész osztály tehetségvizsgán. Az eredményt majd beírom ide. Ha lesz hozzá kedvem. Kaptam 1 ruhát, 1 szoknyát, 1 blúzt, 1 tavaszi kabátot, 1 pár gyönyöru magas sarkú cipot. Még kapok egy kesztyut. Már befejezem az írást, mert klassz tánczene van a rádióban, s azt akarom hallgatni. A viszontlátásra kedves kis naplóm! 

1943. VI. júni. 28.

Már borzasztó régen írtam ide, s az óta bizony nagyon sok minden történt. Eloször is az, hogy befejeztem a polgári iskolát. Az utolsó tanítási napon ballagás volt. Gyönyöru volt. Mindegyik lány kezében egy szál virág volt és végig a folyosón az utódaink álltak nekünk sorfalat, míg mi levonultunk az udvarra. Ballag már a vén diákot énekelve. Lent az udvaron két harmadikos mondott beszédet, utána a Diri. Utána felmentünk az osztályba és azt is többször körüljártuk. Nagyon meg voltunk hatódva. Én is majdnem sírtam. Nagy nehézséggel felvettek a kereskedelmibe. 15-én levágattam a hajam. Nagyon jól áll, és egész csinos vagyok. Nemsokára elmegyek nyaralni, de még nem tudom, hogy hova. Félig Pista vagyok egy Wolf János nevezetu fiúba, aki nagyon szép és az esetem. A Juliska néniéknél ismertem meg. A Gyuriról és az Andorról jött a Vöröskereszt útján értesítés, hogy eltuntek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy megismerek-e fiúkat és udvarolni fognak-e nekem. Remélem, kívánságom teljesülni fog. Befejezem soraim, mert már semmi érdekeset írni nem tudok. Mindenesetre a nyaralásra elviszem a naplót, és azt hiszem írni is fogok a lapjaira. Bárcsak írt… hogy sok fiúval járok. Úgy hogy a viszontlátásra, 2 hét múlva kicsi naplóm.

El is felejtettem megírni, hogy nagyon beteg voltam. 1 hétig még a kórházban is voltam kivizsgáláson, mivel nem tudták megállapítani, hogy mi a bajom. A kórházban megállapították, hogy mirigybetegségem van. A mirigy a tüdo mögötti gátló üregben volt s ezt besugárzással gyógyították. 3 hónapig tartott ez a betegség. Külön szobában feküdtem Anyuval o is bent volt. Nagyon kedvesek voltam hozzám bent, foleg a fiatal és csinos Licht dr. Több mint 1000 P-be került Anyuéknak ez a betegség. De fo, hogy hála I-ten egészséges vagyok. Ha rosszindulatú lett volna, úgy meg kellett volna operálni, de hál Isten nem volt az.  

1944. január 25.

Már nagyon régen nem írtam kedves kis naplómba, azóta megismerkedtem az életnek a könnyu és a nehéz oldalával is. Nyáron, Érsekújváron nyaraltam. Nagyon jól éreztem magam és sikerem is volt. Mindennap más fiú kísért haza, és remekül éreztem magam. 1 hónapig voltam itt. Itt ismerkedtem meg a Fenyo Évával, aki mikor hazajöttem, behozott a társaságába. Igazán nagyon helyes gyerekek ezek. A legjobban köztük mégis a Berger Lacit szerettem, habár a Hantos Pista foglalkozott velem. Sajnos a jó Isten úgy akarta, hogy szegény Laci ne éljen sokáig és egy szombat este együtt kimentünk a KIE-be . Este ½ 10kor együtt jöttünk haza, ott volt a Berger néni, az Éva, az Eri és én. Féllábbal volt fönn a lépcson, mikor elindult a villamos. A kalapja le akart esni és mikor utána kapott, elvesztette egyensúlyát és a villamos kereke összeroncsolta a lábát. A villamos mégsem állt meg és így mi semmit sem tudtunk a dologról. De egy Feri nevezetu csepeli fiú átszaladt a kocsin, aki mindent látott és velünk volt, és mikor megkérdezte tole a Berger néni, hogy hol a Laci , azt felelte, hogy mindjárt jön. A Laci azonban nem jött, és ok leszálltak. Én tovább mentem. Mire visszaértek akkor emelték be a mentoautóba szegény Lacikát. Bevitték a Rókusba . Én csak másnap tudtam meg, mikor kimentem Csepelre . Egész oda voltam. Térden alul 10 cm-el amputálták a lábát. Egész oda voltam. Ez a szép, életvidám gyerek ne tudjon soha járni, sportolni se táncolni. Gyakran jártam be hozzá a kórházba és ezek az órák felejthetetlenek lesznek számomra. És nem felejtem el azt a pénteki napot, mikor Fenyo Éva jött a hírrel, hogy meghalt . Szívembólia ölte meg egy gombostufej nagyságú vér került a szívére és az végzett vele. Mikor megtudtam, azt hittem egy világ dolt össze bennem. Ez a drága örökké neveto gyerek nincs többé. Nem tudtam elhinni. Csak akkor, mikor már letették a föld alá. Akkor tudtam sírni. Szívemben igazán meggyászoltam. Soha míg élek, ot elfelejteni nem fogom, mert benne vesztettem el legjobb barátomat és ez a pár lap is orzi emlékét, amire én most pár sorban rájegyeztem az o szerencsétlenségét. Búcsúzom Toled így is drága Lacikám! És, aki Téged önzetlenül, mint a legjobb barátomat szerettelek! Isten veled! Nyugodj békében!

Július 23. 1944

Sajnos nagyon szomorú ido késztet arra, hogy ismét lapjaidra írjak, kicsi naplóm. A háború 5 esztendejébe ide is elérkezett Európa veszedelme, Hitler . Megkezdodött itt is, mint minden más európai országba a zsidóüldözés. Már 5 hónapja tart. Egész Magyarországon csak mi vagyunk még itt. Hogy a többiek hol vannak, azt csak a jó Isten tudja. Elvitték az összes barátaimat. Egyiket közülük internálták , eddig is volt a Páva utcában de most sajnos el is vitték. Kistarcsán voltak, de állítólag onnan is elvitték oket. Istenem mentsd meg oket a legrosszabbtól, a haláltól! Úgy fáj a szívem értük. Mi nekünk most 2 szobás (ill. 1 szobás lakásunk van.) A Juliska nagynénimmel lakunk együtt. Övé a nagyobbik szoba. A mienk valamivel kisebb. Hála Isten aránylag jól vagyunk. 11-1 ig lehet bevásárolni, 11-5ig lehet az utcán lenni. Közelünkbe lakik a Gyöngyi és mindig hozzá szoktam átjárni. Pista Csepelen van. A múlt vasárnap haza is jött. Szegény kispesti fiúkat mind Szerbiába vitték. Nem tudom, hogy viszontlátom-e valaha is oket. Frédi (jelenlegi ide-oda álom) nem tudom hol, és hogy van. A héten elkövettek a disznó H. ellen egy merényletet , de sajnos nem sikerült. Már azt is hallottam, hogy megdöglött, de nem hiszem. Remélem hamarosan vége lesz ennek a helyzetnek. Itt, ahol lakunk a Rákóczi út 57 alatt van egy ronda nyilas . Már tegnap el akarta vitetni az egész házat. Majd eljön az ideje, mikor majd holttá lesz verve. Bárcsak megérném. A budapesti zsidók között kitérési láz tört ki. Sajnos mi is közöttük vagyunk. Én nem akarok, de Apuka akar, hát mit csináljak? Az vigasztal, hogy eltart a kitérés 3 hónapig is, addig meg sok minden történhet. Itt a házba nincs valami jó társaság, 2 db 17 éves ronda fiú van. 3 csinos gaj fiú, de azok fütyülnek rám. 2 db 17 éves lány. 1 db 22 éves lány. 1 db 12 éves fiú és egy 9 éves lány. Ez a készlet. Szegény Robit behívta a Népmozgalmi [ olvashatatlan szó ] és most a zsidókkal együtt ot is deportálták . Szegényke csak 15 éves. Borzasztóan sajnálom. Már befejezem soraim. Remélem mire újra írhatok, csak csupa szépet és jót írok majd lapjaidra.  

1944. július 31. hétfo

Sajnos még mindig nem írhatok semmi jót. Pista tegnap itthon volt. Nagyon rosszul néz ki . Kerettel jött. A Gyuri szombaton jött haza. Csillag és karszalag nélkül . Borzasztó milyen bombázások vannak. Csepel a földdel egyenlo. Már sajnos nincsenek ott azok, akiket eddig féltettem. Tegnap voltam a dohány templomba . Nem voltak valami sokan. Gyönyöru beszédet mondott a rabbi . Többek között megemlékezett a deportálásokról és a munkaszolgálatosokról. A beszéd közepénél megszólalt a sziréna. Egy kis pánik volt. Mi és a legtöbben a helyünkön maradtunk. Borzasztó volt hallani a bombázást. Az istentisztelet mindezek ellenére tovább folyt. Sajnos a Bergerékkel együtt a kispestiekrol sincs semmi hír. Frédirol sem tudok semmit. Úgy fáj a szívem mindnyájukért. Adná az Isten, hogy viszontláthassam oket. Ma itt volt a pap. Ezen a héten megkezdodik a tanítás. Engem nem izgat már semmi. Csak az fáj, hogy itt kell ülni összetett kézzel, és nem lehet semmit sem csinálni. Tegnap jól kisírtam magam a templomba. A Tórán nem volt semmi, ezért egész csupasz volt. Sokan kimentek Palesztinába . Én is kimentem volna, de nem akarok Anyuék nélkül menni. 15, aki kiment az 1 transzport Németországba maradt. Oda internálták oket. Sok ismeros is van közöttük. Isten majd csak megsegít bennünket. Csak bízni kell. Adná meg, hogy még egyszer viszontláthassam barátaimat, akik annyira szívemhez nottek. Reménykedem, és talán teljesülni fog. Szegény Frajlit is elvitték.  

1944. augusztus 17.

Sajnos nem jót írok kedves kicsi naplóm, hanem sajnos megint csak bánat van. Itt a házban lakó kislánytól tudtam meg a rossz hírt, akinek kint lakik a nagybátyja Kispesten, hogy szegény Gergelyék öngyilkosok lettek. Szegény Jani is meghalt. Eloször 1 héttel ezelott csak azt tudtam, hogy az édesapja halt meg. Mostanáig reménykedtem, de sajnos ez bekövetkezett. Mielott deportálták oket, akkor vettek be mérget. Borzasztóan fáj a szívem értük, de foleg a fiúért.Olyan szép gyerek volt. Mindig ér valami fájdalom. Pista vasárnap itthon volt. A Laci is itt volt és este mind a ketten csillag nélkül mentek el. Nagyon jól éreztem magam. A Klári hozott föl gramofont rengeteg jó lemezzel és táncoltunk. Este nagyon rossz érzésem volt, és akkor tudtam meg, hogy szegény Janikám meghalt. Nem tudtam elaludni csak 12 felé. Addig folyton sírtam. Reggel 5kor beállított a Béla, hogy az összes zálogcédulákat elvesztette. Nagy volt az ijedtség, de hála Isten nem történt nagy baj. Attól féltünk nyomozni fognak és akkor kiderül, hogy zsidó vagyon és internálhatnak. Most se tudom elhinni, hogy a Jani meghalt. Reménykedek, hogy talán megszöktek vagy csak beteg, de nem halt meg. Remélem már csak jót írok lapjaidra kedves kicsi naplom. Te velem örömben, bánatban osztozol. Remélem következo alkalommal azt fogom írni, hogy levettük a csillagot. Ó bár adná meg a Jó Isten. Isten veled kicsi naplóm.  

1944. november 7.

Hónapok múltak el, mióta utoljára írtam lapjaidra. Azóta 1 napig béke is volt. De mindent elmesélek sorjába. Wenger Évát nem vitték el. A Spindler találkozott vele az én legnagyobb meglepetésemre. Másnap, ahogy megtudtam elmentem a Sebes Magdához, hogy o talán tudja a címét, mert azt hittem, hogy meglógtak. De mint másnap megtudtam, kivételezettek lettek, mert a papájának megvolt a 2 nagyezüst és katona is . Kispesten laknak. Mindjárt írtam is neki. 2 nap múlva eljött és tole tudtam meg, hogy a Jani él. De oket is elvitték a többiekkel. Az Éváékat a pályaudvarról engedték el. Péter és Pál napján vitték el oket. Azóta sem találkoztam W. Évával.

Október 15. emlékezetes dátum . Délben éppen asztalhoz ültünk, a Gyöngyi is itt volt, mikor csengettek: Kimegy a Pista és a Gyöngyi. Kis ido múlva visszajöttek boldog arccal, hogy a Salgóné van itt mondani, hogy Horthy beszélt , hogy letettük a fegyvert. El lehet képzelni a boldogságot. A szemben levo zsidó ház is olyan volt, mint a felbolygatott méhkas, az egész ház kinézett az ablakon. A Rákóczi úton a rengeteg német úgy ment, mintha misem történt volna. És lerohantam a lányokhoz tolük megtudtam, hogy Horthy többek között ezeket mondotta: A zsidókkal ezt a kegyetlen bánásmódot mind a németek csinálták, és ma már minden józan ember tudhatja, hogy a németek elvesztették a háborút. Én sírtam örömömben és mindjárt Frédire és a többi gyerekekre gondoltam, hogy most már oket is viszontlátom. A lányok mondták, hogy ezzel még nincs befejezve a háború, ne örüljek annyira, de beszélhettek velem! Nekik lett igazuk, mert csak azután jött az igazi megpróbáltatás. A házról levettük a csillagot és orséget szerveztünk. Apuka, Pista, Pali 8-10 lett beosztva. Este 2 tünteto csoport ment el a ház elott „Le a zsidókkal” stb. kiabáltak. Mi lányok, lent voltunk a kapu alatt 9-ig, de azután fel jöttünk. 12-kor jött haza Apuka és mi már nagyon izgultunk. Tole tudtuk meg a szomorú hírt, hogy Szálasi átvette a hatalmat. 10 órakor beszélt a rádióban . Fenyegetozött. Zsidókat kiirtja. A házra a begyulladt házmester feltette a csillagot. Borzasztó éjszaka volt. De én a kimerültségtol elaludtam.

Okt. 16.

Délelott lementünk a lányokhoz. ok is borzasztóan le voltak sújtva. Pista leült velük játszani kapitalyt , nekem nem volt türelmem és fölmentem. Bejött a Kitty sírva, hogy mit lehetne csinálni, meg kéne lógni. Mondom, hogy mi talán az üzletünkbe megyünk. Egyszer csak Pista jön lélekszakadva a hírrel, hogy a Tisza Kálmán téren lelottek német katonákat és a Kenyérmezo utcai zsidó házat már elvitték. Azonnal menekülni. Anyuka sírt, hogy o nem jön, mert Apuka még 11kor elment és fél ketto volt és még nem volt itthon. Apu nélkül nem megy. Végre nagy nehezen vagy sírásra végül mégis jött. Juliska néniék a romokhoz mentek. Megálltunk a kapu alatt tanácskozni, hogy mit csináljunk. Egyszer csak beszalad a Vici a kapun, becsukja, és azt kiabálja, a házat el nem hagyhatja senki. És szaladt a kulcsért. Több sem kellett nekünk, kiosontunk a kapun. Odaértünk az üzlethez szerencsésen. De a Pista még nem volt ott. O is jött késobb és a házmesternél várt meg minket, akinek a lüke elmondta, hogy az üzletben akarunk megbújni ezen a pár kritikus napon. Ott aludtunk, a hideg kore kabátokat tettünk és azzal is takaróztunk. Én egész éjjel csak sírtam, mert nem tudtam, mi van Apukával.

Okt. 17.

Délelott lövöldözés volt a légiveszély fújása után. Katonák futottak az utcán a kezükbe a puska, a Mária Terézia téri iskolából pedig a csendorök szaladtak. Az embereket a kapuk elé terelték. (Azt el felejtettem megírni, hogy a házmester fel akart jelenteni, de a Pajorné beszélt vele, és mégsem tette meg.) Mi bent maradtunk az üzletben. Erre mi kijöttünk és bementünk a szomszéd háznak a kapuja alá. De oda is bejöttek és igazoltatták a Pistát és engem, Anyukát nem, mert o hátra ment. Bevittek a Mária Terézia téri laktanyájukba , megmotoztak, de nem vettek el semmit. Odaállítottak egymásnak háttal a fal mellé. Ezután már egymás után hozták a zsidókat, velük együtt Anyukát is. 11-2-ig kellett állni a fal mellett feltett karokkal, mozdulatlanul, egyszer egy félórai szünettel. A karunkat egy pillanatra sem volt szabad kicsit lejjebb tenni, mert öklükkel belevágta a könyökünkbe. Azt mondták többek között, hogy csak akkor tesszük le a karunkat, ha már összeesünk. A puskát állandóan ránk szegezték, és folyton mondták: Úgyis megdögöltök rohadt zsidók, ma, vagy holnap mindegy. És: „Magyar katonákra dobáltok kézigránátot” stb. Bennem forrt az indulat, de muszáj volt magamat tartani. Egyszer csak egy irtó ütést kapok a lábamba. Megfordulok, a százados volt. Azt kérdezi, „Hol voltál csillag nélkül?” És rám fogta a puskát. Már azt hittem, mindjárt agyonlo, és nem is figyeltem a beszédemre, hanem búcsúztam mindenkitol. Aputól, Fréditol, gyerekektol és mindenkitol. A hangom pedig borzasztóan remegett. Végre tovább ment. Még ez után 2-szer azt hittem, hogy agyonlonek, de hála Istennek nem bántottak, hanem útnak indítottak. Hova megyünk, nem tudtuk. A Tattersaalba kerültünk. Ott találkoztam az összes barátaimmal. Borzasztó volt ott a helyzet. Mindenki éhezett és fázott. Nekünk nem volt semmink. Én körömcipoben és selyemharisnyában voltam, Anyu és a Pista is hasonlóképpen volt felöltözve. Este a szénakazalnál lefeküdtünk. A házbeliek és Juliska néni is ott volt. Egész éjjel nem aludtunk. Apukát sehol sem találtuk. El voltunk készülve a legrosszabbra, amikor éjjel 12h felé kiabálás stb. Kihirdették, hogy még ma éjjel mindenki haza mehet a lakására. El lehet képzelni az örömöt. A zsidók „Éljen Szálasi”-t kiabáltak. Orült zsivaj volt. Nem messze ahol ültünk, feküdtek a halottak. Borzasztó volt. Mikor hazaérkeztünk, otthon találtuk már Apukát. A Kun utcában fogták el ot is, és Óbudára vitték egy iskolába. Boldogan lefeküdtünk, végre együtt vagyunk megint. Nem sokáig tartott az örömünk sajnos. 2 nap múlva pénteken jöttek Apukáért és elvitték. Hétfon pedig bevonultam én is. A házbeli lányokkal együtt vonultam be a KISOK pályára . Rengeteg no volt ott. Anyuka nem akart elengedni, hogy hadiüzemes vagyok, és a házmesternél is azt diktálta be, hogy 1929. február 4-én születtem. Én azonban mindezek ellenére elmentem. Anyuka átszaladt az üzembe, hogy adjanak egy igazolványt, hogy az hadiüzem. Én azonban nem vártam meg az igazolványt, hanem mentem. Délben ott ültem és éppen ebédeltünk a lányokkal, és jött anyuka. Hozta az igazolványt. Kezében egy takaró, semmi egyéb. Azt mondta Anyu, hogy velem marad, mert o nem tud egyedül otthon maradni. Én veszekedtem, de aztán belenyugodtam a változtathatatlanba, mivel reméltem, hogy hazaengednek, mert jött egy nyilas és kérte a hadiüzemi igazolásokat. Az enyémet jónak találta és külön sorba állított. Egyszer csak sorba állítottak. Hozzászámoltak egy másik csoporthoz, és útnak indítottak. Hiába mondtuk, hogy hadiüzemesek vagyunk, nem számított. Menni kellett. fél kettotol este fél tízig állandóan mentünk, rövid pihenokkel. Borzasztó volt. A lábam már majd leszakadt a nehéz hátizsáktól. Az eso egész ido alatt zuhogott. A cipom tele volt vízzel. Én majd meghaltam a szomjúságtól. A nyilasok sem tudták megmondani, hova megyünk, csak mindig azt mondták, hogy mindjárt ott leszünk. Ezt háromkor mondták, és kilenckor még mindig mentünk. Végre megérkeztünk a jelzett házhoz. Félig kész ház a Ferihegyi reptéren . Kore feküdtünk éjjel összezsugorodva aludtunk. Reggel összeállították a századokat. A betegek és hadiüzemesek 116-an maradtak. Csütörtökön dolgoztam eloször. Árkot kellett ásni. A barátnom és én helyettem katonák ásták meg az árkot. Volt ott egy csinos zászlós is. Elég sokat beszélgettem vele. Munka után kaptunk krumplilevest. 3 P-be került. Elso meleg étel volt a gyomrunkba. Másnap, pénteken okt. 27-én a körlettol 6 kilométerre mentünk el dolgozni. Csúnya esos ido volt. Egész nap lógtam, alig dolgoztam valamit. Tankcsapdát ástunk. Szombaton (28) otthon maradtam. Szerencsém volt, mert aznap jöttek a nyilasok, és nagyon hajtották oket a munkára. Elfelejtettem megírni, hogy szerdán átvett bennünket a katonaság. Addig pocsék dolgunk volt, még vécére se tudtunk menni rendesen, ott álltak a disznók és nézték, hogyan csináljuk. A katonák közül az egyik egy 22 éves édes pofa, minden este bejött „mesélni”. Sokat nevettünk rajta. Hétfon még kimentem dolgozni. Szép ido volt és egész ido alatt a réten hevertünk és napoztunk. Nem dogoztunk semmit. Többet nem mentem ki munkára, mert az orvos beosztott könnyu munkára. Otthon voltam és feküdtem. Egyszer átmentünk a repülokhöz takarítani. Meleg vízben fürödtünk, és fozeléket kaptunk ketten. Egy szobában 39-en voltunk. Mind nagyon rendes lányok voltak. Esos napon és vasárnap nem mentek ki dolgozni. Az oroszok már egész közel voltak , és már elozo nap (1-én) áttörték a vonalat . Csütörtökön sem vonultak ki a lányok és délutánra kijött a parancs az indulásra. Már mindnyájan össze voltunk pakolva. Elhatároztuk, hogy nem megyünk Albertfalvára , és onnan esetleg Németországba. Sötétedéskor indultunk. A férfiak utasítására lassan mentünk. Olyan lassan, hogy minden 2. lépésnél megálltunk. Ezt azért csináltuk, hogy hátha utolérnek az oroszok. Ez azonban november 14-én sem következett be . Kobányán lettünk volna elszállásolva, mi 6-an lányok lemaradtunk a századtól. Az egyik lányt 2-en is támogattuk, mint szívbajost, aki rosszul lett. Azonban nem csak mi voltunk olyan lógósok, hanem nagyon sokan. Leültünk egy bokorba az országút mentén. Az egyik lány lefeküdt, mint ájult és a szívét simogattuk. Végül azon vettük észre magunkat, hogy a számuk 6-ról 36-ra szökött fel. Ez tarthatatlan állapot volt. Ok azután tovább indultak mi meg rá öt percre. Megyünk el egy gyár kapuja elott, és észrevettek bennünket. Kérdezték, hogy kerülünk így ide. Elkezdtünk sírni, hogy betegek vagyunk, és nem találjuk a századunkat. Útba igazított, hogy a következo kapun menjünk be. Megköszöntük. Elértünk a kapuhoz, de ott nem volt senki, és továbbmentünk. Pár sarkot mentünk és ott láttunk egy csoportot, akik éppen felénk jöttek. A rendor elfogta oket, és jóindulatúan figyelmeztette oket, hogy menjenek vissza a századhoz. 12 óra után volt, és ha a nyilas orjárat elfogja oket, megölik oket. Így hát mindnyájan visszamentek. Megtaláltuk a többieket és ott aludtunk a betonon.

Reggel ½ 9kor kellett volna elhagyni a helyet. Nem akartunk, csak dél felé menni. Az orvos egy nagyon rendes ember elkezdte a vizitet. Az egész század a férfiakból a félszázad felsorakozott betegnek. Meg volt beszélve, hogy állandóan elájul valaki. Egymás után ájultak el a lányok. Végül az orvosnak kellett leinteni a lányokat, hogy hagyják abba, mert már nagyon feltuno. 11h-kor indultunk tovább. A hátizsákot felraktuk egy kocsira mi gyalog mentünk tovább. Levettük a nadrágot, elkészülve a lógásra. Péntek volt és ezen a napon a kocsmák nyitva voltak. Pesten voltunk már és leültünk pihenni a keret elment inni. Egyszer csak jött egy kocsi. Fölkéredzkedtünk rá. Föl is vett. Odaértünk a század elejére, a csendorormester megállította a kocsit. Megkérdezte, hova megyünk. Nem kapott feleletet. Honnan jövünk? Erre elindította a kocsit. Végigjöttünk a városon. Természetesen a csillagot levettük. Tele volt a kocsi nokkel, az út katonasággal, de senkinek eszébe nem jutott megkérdezni, hogy kik vagyunk. Szerencsésen hazaértünk. Nov. 3-án. A házbelieknek azt mondtuk, hogy mint hadiüzemeseket, hazaengedtek. A munkatábor ezzel véget ért. Nem volt rossz dolgunk. Ennivalót lehetett kapni, ha volt pénz. Egy kantin volt. Reggelre feketét , estére bablevest kaptunk.

November 4. Szombaton, ahogy kinyitottam a szemem, jött anyuka a hírrel, hogy be kell újból vonulni. Aki vasárnap varrónonek jelentkezik, annak nem kell hétfon bevonulni. A varrónok Bpesten dolgoznának. Anyuka vasárnap elment és megszerezte az utolsók között nekem is a jelentkezési lapot , habár hadiüzemesnek nem kellett volna ez. A hátizsákot megkapta a Bethlen téren. Akiknek hétfon kellett bevonulni, 8 nap halasztást kaptak. Szerda reggel megjött a bevonulási rendelet nekem Budára. Anyuka sírt, könyörgött, ne menjek el. Eloször is beteg és lázas voltam. Én mégis összecsomagoltam. Végén gyozött Anyuja akarata és hosszas lelkitusa után döntöttem és maradtam. Csütörtökön (8) eljött az orvos és adott egy igazolványt. Este eljött a Béla bácsi. Kértük, vigyen el hozzá. Már elvitt volna aznap, de zárva volt a kapu, és én nem tudtam volna mit mondani, hogy miért is megyek el. Úgy volt megbeszélve, hogy másnap 11 órára jön, mert 10-12-ig volt kimenés és akkor volt nyitva a kapu. Ahogy elment, jött a Lajcsi. Megszökött a munkatáborból. Hozta az új rendeletet, hogy nem szabad 3 napig kimenni az utcára. Gondoltuk, nem fog jönni a Béla bácsi, de én reménykedtem.

November 10. pénteken fél tízkor kimegyek a vécére. Már kész voltam és vártam a Bélát. Nagy kiabálást hallottam. A nyilasok voltak ott. 16-40, 16-50 noket és férfiakat akartak elvinni. Berohantam. Lefeküdtem az ágyba. Elhatároztuk, hogy azt mondjuk, hogy beteg vagyok. Azonban megváltoztattuk szándékunkat, mert azt mondták, hogy aki beteg, azt két ember a hátán fogja levinni. Elhatároztuk, hogy azt mondjuk, hogy 15 éves vagyok . Feljöttek és becsengettek. Anyuka kinyitotta az ajtót és megmondta, hogy 15 vagyok. Iratokat kért, elveszett, mondta anyu. Erre a házmester igazolta a nála lévo listáról, hogy tényleg annyi éves vagyok. Elment. Ez alatt én remegtem, és állandóan imádkoztam. Isten megsegített, mert ezeket mind Németországba vitték a barátnommel és a mi századunkkal együtt. A Béla b. nem jött. Elfelejtettem írni, hogy a Pista pénteken hazajött. Reggel 4kor, mikor elment, jött a razzia a házba. ot is igazoltatták. Volt szolgálati jegye, de nem volt rajta a karszalag és elvitték. Sajnos azt hiszem, Németországban van. Hétfon (13) elmentünk romokat takarítani Zuglóba . Este, amikor haza akartunk jönni, jöttek elénk a hírrel, hogy viszik a zsidókat Pesten. Borzasztóan meg voltunk ijedve. Felültünk a villamosra, a HÉV-re és kimentünk a Béláékhoz. Átmásztam a kerítésen és bementünk hozzájuk. Nagy volt a meglepetésük. 1 hétig ott voltunk. Ez alatt az ido alatt 2szer vitték el a zsidókat. 50-ig már a noket. Vasárnap elhozták a Béláék nekünk a svájci menlevelet . Aznap mindjárt hazamentünk csomagolni, mert el kellett hurcolkodni a házból. Reggel szerzett anyu kocsit. Odavittük a holmit, ahol a Juliska néni lakott. Már abban a házban nem volt hely, a lépcsoházban helyzeték el a holminkat. Én sorba álltam a lakáshivatalnál. Estére 100 csoportba állítottak és egy házba tettek. Elmentem anyukáért. A Pozsonyi úton találkoztam apuval volt. El lehet képzelni az örömömet, mikor 4 hét után megláttam aput. Tátra utcában kaptam lakást. 36-an vagyunk, szoba, hall cselédszoba. Teto is lett, Hála Isten nekünk nem lett. Apuka jött kedden és a menlevélre ráíratta az o nevét is. Este jött a házmester és mindenkinek megnézte a menlevelét. A miénket hamisnak találta. Nagyon meg voltunk ijedve, de végül kisült, hogy az egész csak azért volt, hogy pénzt gyujthessen össze, mert nyilas karszalag volt rajta. Azt hittük, hogy ezután talán nyugalmunk lesz, és nem háborgatnak. Tévedtünk. Minden nap arra ébredtünk, hogy rendorök mentek az utcán és megszállták a házakat, ahonnan kis ido múlva egy csomó ember jött ki, mindegyiknek batyu a hátán. Ez nap – nap után így ment. Mi szívdobogva álltunk az ablaknál és lestük, mikor kerül ránk a sor. Ennek is eljött az ideje. Egy nap bejöttek a rendorök a mi házunkba is. 2 rendor jött be a mi lakásunkba. Mondták, hogy senkit nem visznek el. Elo kellett venni a menlevelet. Mi nem mertük az eredetit megmutatni csak a fotokópiát. Külön állítottak és mikor összeírtak azok közé írtak, akiknek nincs menlevele. Mikor elmentek, én sírni kezdtem. Féltem, hogy el fognak vinni. De máig nem történt semmi. Pár nap múlva megint arra ébredtünk, hogy a szemben levo házban rendorök vannak. Hozzánk is jöttek. Munkára vittek és estére haza lehetett jönni. Mind a hárman elmentünk. A Szent István parkba mentünk . Onnan a noket hazaküldték, a férfiakat Csepelre vitték munkára, autóval. 2-3 nap múlva megint megjelentek a rendorök nyilas kísérettel. Én lefeküdtem az ágyra, fejemet bekötöttük egy törülközovel. Megbeszéltük, hogy azt mondjuk, hogy tüdogyulladásom van. Egyedül a mi menlevelünket találták rossznak. Azt mondták, hogy öltözzünk. Anyuka rámborult és zokogott és mondta, hogy 40 fokos lázam van és halálos beteg. Én csak feküdtem, halálsápadt voltam, nehezen lélegeztem, szóval nagyon jól játszottam. Feljött még egy nyilas és a rendor, akinek anyuka elozoleg 20 pengot adott. Azt mondta, hogy o nem tud engem a hátán levinni. Erre azt mondta a nyilas, hogy szól a felügyelonek, hogy mi nem jövünk. Elmentek. Mikor be akartak jönni, hogy megnézzék, mindenki elment-e, a rendor azt mondta, hogy minden rendben van. Többet már nem is jöttek be. Szerencse volt, hogy a férfiak nem voltak otthon. Annyira izgultam, hogy borzasztó. A nyilas be akart csempészni egy táskába egy revolvert. A rendor észrevette és megakadályozta. Ha sikerült volna a nyilas terve, úgy az egész lakást elviszik. De hála Istennek senkit nem vittek el, és semmit. Megmaradtunk 34-en. A háznak a háromnegyed részét elvitték, és minden lakást kifosztottak. Délután nyugodtan ültünk a lakásban, egyszer csak nyílik az ajtó, és belép egy nyilas. Revolver a kezében. Fel a kezekkel – kiabálta, mindenki feltette a kezét, csak én nem, mert én feküdtem, mint egy halott. Aranyat kért. Kapott egy jegygyurut. Nagyon mérges volt, és az „Istenit” káromkodással elment. Az egyik asszonynak az ujján volt a gyuru és nem vette észre. Más lakásban, mint utóbb megtudtuk, pénzt is kért. Egész biztos, hogy önkényesen csinálta az egészet. Másnap megint jöttek 15-50 a noket, 60-ig a férfiakat vitték el munkára. Én a rekamién feküdtem és a szélén körben ültek. Bejöttek a nyilasok és a rendorök. Engem szerencsére nem vettek észre, Anyuka 52-ot mondott. Így megúsztuk. A házból nagyon sokat elvittek.

December 21. péntek

Ma reggel jött egy asszony a hírrel, hogy a Lajcsit elfogták. Egy penzióban lakott keresztény iratai voltak, de elkapták. Pistáról sajnos semmit sem tudunk. Oroszok még mindig messze vannak . Nem tudom, hogy megérem-e a végét, mint csinálnak velünk a nyilasok. Sajnos nagyon reménytelen a helyzetünk. Itt a lakásban borzalmas. Teto, bolha, poloska van. Nekem hála Istennek semmi sem volt. Állandó veszekedések vannak. Csak adná a jó Isten, hogy már vége lenne.

December 24. Vasárnap

Karácsony jön be ma este. Nagyon unatkozom. Éppen ezért leírom az elmúlt szép napokat. Frédivel eltöltött egyik szép napomat. Febr. 28-án rendeztünk egy pikniket a Fenyoéknél. F. Éva elore megmondta, hogy a Frédi is ott lesz. Nem nagyon izgatott, mert akkor még félig meddig a Miska érdekelt és szerettem volna, ha o is eljön. Vasárnap Pista, Gyöngyi és én kimentünk. Nem voltam valami jókedvu, mert a Miska nem jön. Mikor odaértünk, majdnem mindenki ott volt. Frédi is. Mindenkivel kezet fogtam, Vele is. Leültünk, beszélgettünk, közben folyton Rá néztem, o meg rám. Ez addig tartott, míg fel nem tették a gramofont. Talán a 2. vagy 3. lemeznél felkért. Többször is, míg be nem hívtak vacsorázni a másik szobába. Az ajtó mellé ültem egyedül egy székre. Mikor bejött, megkérdezte, hogy miért vonulok külön a többiektol. Én nem feleltem semmit. De célom most sem sikerült, mert nem ült le mellém. Mikor mindent megettünk, és sorkerült az ajándékosztásra, mellém ült. Beszélgettünk, de a Pista híven mellettünk ült. Kaptam egy sapkát ajándékba, de a Sárosi Bandi lerántotta a fejemrol és elszakadt. Megint megszólalt a gramofon. Táncoltam vele. Utána hölgyválasz volt. Nem ot kértem fel. Meg volt sértodve és kérdore vont, hogy miért nem ot kértem fel. Én nem is feleltem neki erre. Nemsokára megint behívtak a másik szobába és eloadást tartottak a tehetségesebb fiúk. Most már mellém ült a Frédi. Nagyon jó kabaré volt. Utána megint tánc. Felkért és egész este együtt táncoltunk. Többek között azt mondta, hogy o sem szívesen jött ide, mert azt hitte, hogy nem fogja jól érezni magát, de hogy ilyen jól mulatott, azt egyedül nekem köszönheti. O addig nem hitt abban, hogy elso látásra már valaki megtetszhet, de most saját magán tapasztalta. És nagyon szimpatikus vagyok neki. Erre én azt feleltem, hogy kölcsönös. Nagyon boldog voltam. Eloször vallottak nekem szerelmet, ha ezt annak lehet nevezni. Nem akart elengedni és ¾ 11-ig egyfolytában együtt táncoltunk. Úgy beszéltük meg, hogy áprilisban együtt megyünk el az operaeloadásra, de sajnos nem sikerült. Sajnos azóta sem láttam. Elkísért a villamosig és ment haza. Következo vasárnap úgy volt, hogy együtt megyünk egy futballmeccsre. O ott volt, de engem nem engedtek el. Csak üdvözletét küldte nekem. Mikor bejöttek a németek, nálunk egy zsúr volt. Mindenki 2-3 kivételével eljött, de o nem jött. A hangulat természetesen pocsék volt. Volt még a zsúrom elott egy héttel a Wengeréknél egy zsúr. Frédi is meg volt híva, de nem tudott eljönni, mert bérlete volt az OMIKE operaeloadására, és arra a vasárnapra esett épp eloadás, így nem tudott eljönni. A Wenger Éva mikor meghívta, megkérdezte, ki lesz ott. Mikor az én nevemet mondta, akkor azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem lehet ott. Üdvözletét küldi nekem. Nagyon rosszkedvu lettem, és még az se vígasztalt, hogy egy új csinos fiú volt ott. Aznap új ruha volt rajtam és nagyon csinos voltam. Mindenki dicsért. Nem törodtem vele. Késobb beszélgetni kezdtünk és egész estig együtt voltunk. Zálogosdit játszottunk. Pusziba. Sok puszit adtam, és sok puszit kaptam tole. Egyszer úgy volt, hogy ki kellett menni az eloszobába és o jött ki velem. Szájon akart csókolni, de szerencsére nem sikerült neki. Késobb bocsánatot kért. Egész hazáig kísért és belém karolt. Randevút kért és én adtam neki. Gondolkoztam, melyiket válasszam. A Frédit vagy ot. Frédit választottam. Vasárnap o is eljött. Egyáltalán nem törodtem vele. Vártam a Frédit. Nem jött. A F. Éva késobb találkozott vele és megírta, hogy ne haragudjak, hogy nem jött el, de nem engedték el. Üdvözölt. A Wenger Éva mesélte, hogy mikor beszélt vele utoljára, kérdezte a címemet, de o nem tudta megmondani.  

1945. január 1.

Megkezdodött az újév. A háború 7. esztendeje, szenvedéseink 10. hónapja. Az oroszok Budán vannak és 25. vagyis karácsony elso napja óta lövik a várost. Már nincs villany, víz és gáz. A pincébol hozzuk a vizet, és az udvaron fozünk. Az utcákon hullák fekszenek meztelenül, mert a ruhát leszedik róluk. Borzasztó bombázás van most is. Itt van a közelünkben az ágyú, és mindig azt akarják eltalálni. A mellettünk és a szemben lévo ház is kapott már gránát találatot. Pénz már semmit sem ér. Kenyeret már egy hete nem ettem. Borzasztóan el vagyok keseredve. Az oroszok nem jönnek. Annyira reménykedtem, hogy újévre itt lesznek. És sajnos semmi. Nem sok remény van, hogy megérjük a végét. Itt a Dunaparton nagyon veszélyes. Csak a jó Isten vigyáz itt ránk. Isten remélem meg is fog segíteni. És újból együtt leszünk egyedül a saját otthonunkban, a Pistával és mindnyájan együtt. Úgy legyen! 

1945. január 19.

Végre megírhatom az oly rég várt boldogságot. Itt vannak, megérkeztek végre az oroszok . 16-án reggel egy borzalmasan eltöltött éjszaka után arra ébredtünk, hogy itt vannak. Hála Istennek minden harc nélkül jöttek be. A nagy örömünkre azonban egy nagy bánat is jött 13-án 3 nappal a fölszabadulás elott meghalt a drága Juliska néni. Légnyomás ölte meg. Szegény Pali most nálunk van, Pest borzasztóan néz ki. 15-én reggel 4h arra riadtunk fel, hogy a mellettünk lévo fatelep ég. Borzasztóan meg voltunk ijedve, féltünk, hogy a mi házunk is tüzet fog. Felöltöztünk. A férfiak lementek a még épen maradt fákat megmenteni. Apuka is lement, de szerencsére visszajött. Egyszer csak irtózatos detonáció, és az utcáról jajgatás, kiabálás. 2 gránát esett a ház elé. Nem is lett volna olyan nagy a pánik, de még reggel németek jöttek, és golyószórót helyeztek el a házban. Mire leértünk a kapuba már ott feküdtek a halottak. 7 meghaltak, 1 sebesülés, aki másnap meghalt. Egy német katona is meghalt. Éjszaka lent aludtunk a pincében. Borzalmas volt. Veszekedés és minden. Még egyelore itt vagyunk a Tátra utcában. Vasárnap megyünk haza. Az ebédlobútort elvitték. Minden üzlet kifosztva. Én csak hálát adok, hogy megértem, a jó Istennek.  

1945. február 11. Vasárnap

Ágyban fekszem, és úgy írok. Náthás vagyok. Hála Istennek már itthon vagyunk, a szobát futhetjük, és jó meleg van. A helyzet nem javult sajnos. Az oroszok itt laknak a házunkban, és minden éjjel itt akarnak aludni. Ma éjjel a másik szobában aludt 2. Az ebédlobútorunkat elvitték. A kispesti fiúk hála Istennek megvannak. Csak Frédirol nem tudok semmit. Mi jóformán…

[ a napló itt megszakad ]

Utószó helyett:

Weinmann Éva fiatalon, súlyos betegség következtében 1946-ban meghalt. Nem maradt utána más, csak a napló, melyet 2000 októberében távoli hozzátartozói ajándékoztak a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárnak. A Lauder Iskola növendékei voltak az elsok, akik elolvasták, megértették, és most Önökkel is megosztják Weinmann Éva életének, s vele a magyar zsidó történelem e szomorú korszakának emlékét. Köszönet érte.

Toronyi Zsuzsa

???

Emléke legyen áldott!

A napló átírásánál minden olyan helyen megtartottuk az eredeti írásmódot, ahol az érzésünk szerint a napló írójáról, körülményeirol a szöveg értelmén túlmutató módon tájékoztat. A jelen esetben a szombat nagybetuvel való írása szándékos, hiszen a továbbiakban ez következetesen ismétlodik. A szöveg azon helyein, ahol nyilvánvaló elírásról, helyesírási hibáról van szó, a jobb olvashatóság érdekében a mai helyesírás szabályait alkalmaztuk. Tehettük ezt annál is inkább, mivel Anna egészében véve igen jó stílusban, tiszta helyesírással vezette naplóját.

Liliom utca: Budapest, IX. ker. A Soroksári és az Ülloi utat összeköto utca. Ma is így hívják.

Menstruáció, noi havi vérzés

A háború kitörésének pontos dátuma: 1939. szeptember 1.

Budapest a németek márciusi bevonulása után, 1944. április 3-án szenvedte el a szövetségesek elso nagy légitámadását, amely 1073 halálos áldozatot követelt. Ezt újabb bombázások követték: április 12-én, 13-án és 16-án. Májusban két támadás érte a fovárost, de júniusban és júliusban is egyre gyakrabban szólaltak meg a légitámadást jelzo szirénák. Szeptemberben 8 támadást intéztek Budapest ellen. A bombázások intenzitását mutatja, hogy december 2-tól kezdve a kisebb légiveszélyeket már nem jelezték, óvóhelyre csak a nagyriadók esetén kellett menni. Gyor, Sopron, Szombathely és Szeged ugyancsak gyakori célponttá vált.

A zsidó vallás több böjtnapot tart számon. A szövegben említett böjt a zsidó évkezdet ünnepéhez ( Ros Hasana, Rajs Hasónó) tartózó bunbánó napokat lezáró Engesztelés napi (Jom Kippur, Jajm Kippur) böjt. Ez egy 25 órás idoszak. Elotte mindenkinek ki kell békülnie haragosaival, önvizsgálatot kell tartania. A világ teremtoje ezen a napon ítél, „ám megtérés, ima és jótett széttépi a végzetet” (Unszáne Tajkef ima). Az ünnep a lélek újjászületésének, megtisztulásának az ünnepe is egyben. Emellett az egész évkezdeti idoszak megemlékezés a világ teremtésérol. A hagyomány szerint Mózes, miután 40 napot töltött a Szináj hegyén, másodszorra is átvette a parancsolatokat tartalmazó kotáblákat, Jom Kippur napján tért vissza a néphez. Az ünnep különlegessége, hogy az eloestéjének ünnepén (Kol Nidré) azok is részt vehetnek, akik önként vagy kényszerbol más hitre tértek.

Bethlen tér: Budapest, VII. ker. A mai napig is így hívják ezt a teret.

A Horthy korszak (1920-1944) oktatási rendszere továbbviszi a dualista állam XIX. század végére kialakult iskolarendszerét. Ennek alapja az elemi iskolák hálózata volt, amelynek muködési elveirol az 1868. évi iskolatörvény intézkedett. Eszerint a gyerekek 6 éves korukban kezdtek iskolába járni, s 12, illetve 15 éves korukig voltak iskolakötelesek. Az elemi vagy más néven népiskola 4, 5, illetve 6 évfolyamból állhatott, ide a diákok 12 éves korukig járhattak. A tovább nem tanulók 15 éves korukig kötelezo ismétlo oktatatásban részesültek az elemi képzés keretein belül. Az elemi iskolából továbbtanulók a negyedik év elvégzése után mehettek a felsofokú tanulmányokra elokészíto középiskolába. Ennek két típusa volt: a gimnázium és a reáliskola. Mindketto a 10 és 18 év közötti korosztályt oktatta, a képzés érettségivel zárult. A gimnáziumi képzés elsosorban humán jellegu volt, a klasszikus muveltségre koncentrált, az itt szerzett érettségi minden felsofokú intézménybe felvételre jogosított. A reáliskolában a képzés a muszaki ismeretekre, a reáltantárgyakra koncentrált. Az itt szerzett érettségi bizonyítvány korlátozottabb lehetoségeket biztosított a diák számára, a Muegyetemre, természettudományos karokra, gazdasági- muszaki jellegu foiskolákra biztosított felvételt.

A negyedik elemi elvégzése után a tanuló mehetett a polgári iskolába is. Itt a képzés idotartama 6, illetve 4 éves volt, érettségit az iskolatípus nem adott. Elvégzése így egyetemi, foiskolai továbbtanulásra nem jogosított. A polgárinál is szakirányúbb képzést adtak a szakiskolák. Ilyenek voltak a kereskedelmi, illetve a felsokereskedelmi iskolák (ezeken kívül: tanonciskola, foldmuvesiskola). A felsokereskedelmi iskolába 14-18 év közötti, általában polgárit végzett fiúk és lányok járhattak.

Pista: a bizalmas nyelvhasználatban: bolond, szerelmes; belepistul: beleszeret, belebolondul.

A Vöröskereszt szerepe a háborúban: Svájc, Svédország és a Vatikán mellett a Vöröskereszt is adott ki menleveleket és juttatott segélyeket az üldözötteknek. A magyarországi segélyek egyik fontos szervezoje Friedrich Born, a Svájci Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának fotitkára. 1944 májusában érkezett Budapestre. 1944 májusától 1945 januárjáig ezrével bocsátott ki vöröskeresztes menleveleket Budapesten. A fovárosban és környékén több ezer zsidót mentett meg a deportálástól és a halálmenetektol. További négyezer zsidónak adott munkáltatói igazolást, megmenekítve ez által oket a deportálástól. Több mint 60 zsidó intézményt helyezett vöröskeresztes oltalom alá, 70 ezernél is több zsidó gyereknek és árvának teremtett otthont. Szorosan együttmuködve dolgozott a többi semleges diplomáciai misszióval, több tucat vöröskeresztes házat állított föl. Budapesten mintegy 11-15 ezer ember köszönheti neki életét. Egy másik életmento Dr. Valdemar Langlet, a Svéd Vöröskereszt magyarországi küldötte volt 1944-45-ben. 1944. június 11-én Carl Danielsson, a budapesti svéd nagykövet azzal a kéréssel fordult a magyar kormányhoz, hogy engedélyezze a Svéd Vöröskereszt csatlakozását a Magyar Vöröskereszthez, hogy elárvult zsidó gyermekek ezreinek tudjanak élelmet és szállást adni. Dr. Langlet azon nyomban humanitárius kampányba kezdett, együttmuködve a Magyar Vöröskereszttel. Langlet doktor és felesége svéd menleveleket adott ki és osztott szét magyar zsidóknak, ami lehetové tette, hogy megmeneküljenek a náci vagy nyilaskeresztes deportálástól és a haláltáboroktól.

Helyesen :gátor. A szegycsont és a két tüdo között helyezkedik el az ún. gátor üreg, ezen belül találjuk a csecsemomirigyet (thymos). A leukémia következtében az itt lévo nyirokcsomók megdagadtak. Ez Évánál a késobb a halálát okozó betegség elojele.

Az 1925. évi XXXV. tc. rendelkezése szerint 1 kg színarany értéke 3800 pengo. Ez mai árfolyamon valamivel több, mint 5 millió forint. 1938 januárjában 1 USA dollár árfolyama 5.40 P. 1 g törtarany ára 4.40 P.

Egy négytagú munkáscsalád 1940-ben kb. 25 pengot költött egy hónapban élelmiszerre, lakásra valamivel kevesebbet, mint 9 pengot.

Érsekújvár: Mostani neve Nové Zamky, mai Szlováki területén fekszik. Az 1920. évi trianoni békeszerzodés alapján Csehszlovákiához kerül. A bejegyzés idopontjában az elso bécsi döntés (1938) szerint ismét Magyarországhoz tartozik.

KIE: Keresztyén Ifjúsági Egyesület. A KIE alapítója, az angol George Williams (született 1821-ben). A szervezet célja: az ifjúság lelki, szellemi, társadalmi és testi nevelése, ökumenikus, keresztényi szellemben. Hazánkban egy fiatal teológus - Szabó Aladár- nevéhez fuzodik a KIE megalapítása. 1883. október 31-én jött létre a magyar KIE dr. Szilassy Aladár elnökletével. A tagozat a XX. század elején kimagasló szerepet töltött be az iparos és paraszt fiatalok körében végzett szolgálatával. A Dániából induló népfoiskolai mozgalom magyarországi meggyökereztetése is a KIE nevéhez fuzodik, Az elso hazai cserkészcsapatot a Budapesti KIE alapította. 1930-ban megvásároltak egy ingatlant a Horánszky u. 26. sz. alatt, mely a KIE elso székháza lett. 1941-re sikerült a Horánszky utcai székház adósságait törleszteni, és ekkor kezdték tervezni egy új székház építését. Gróf Teleki Pál akkori miniszterelnök segítségével a fovárostól megkapták a Vas u. 2/c telket. A naplóban említett hely nagy valószínuséggel ez, mivel a székház 1943 december 8-án készült el. A II. világháborút megelozo és alatti években mindkét székházban sok üldözött és menekült kapott menedéket, köztük zsidók is. Soos Géza javaslatára a Magyar Ifjúság Ökumenikus Bizottsága és a Pax Romana már 1942- ben létrehozta a Fiatal Magyarok Bizottsága a Menekültekért nevu szervezetet, ez ekkor elsosorban a lengyel menekültek mentésében vett részt. Ilyen elozmények után a zsidók mentésére is készen álltak. Errol így írt Soos Géza: "Az Soli Deo Gloria (SDG) táboraiban annyi üldözöttet rejtett el, amennyit csak a hely engedett. Az SDG és a Keresztyén Ifjúsági Egyesület titkárai rendkívüli erot fejtettek ki az üldözöttek megmentésére. Az SDG szerzett egy diplomáciai jelzéssel ellátott autót, ami lehetové tette számos zsidó megmentését. (...) Magánszemélyek, lelkipásztorok, állami alkalmazottak ezerszámra gyártották a hamis keresztlevelet. Mindez halálbüntetés veszélyével járt. Amikor ez az uralom csúcspontjára ért, csupán Budapesten több mint 30 000 üldözött személy volt elrejtve …”

Rókus: Budapest egyik legrégebbi jelenleg is muködo kórháza. Nevét Szent Rókusról (1195-1227), a pestiseseket gyógyító francia szentrol kapta. Az épület 1781-tol szolgál kórházként. A mellette álló Rókus kápolna IV. századi ókeresztény temetokápolna alapjaira épült, jelenlegi formáját az 1739-40. évi átépítés során nyerte el. A VIII. kerületben, a Blaha Lujza tér közelében, a Gyulai Pál utcában található.

Csepel: A napló írása idején önálló település; 1950-tol Budapest déli városrésze (XXI. kerület), amely a Duna egyik nagy szigetén, a Csepel - szigeten helyezkedik el. A háború alatt itt muködött Magyarország egyik legjelentosebb, nagyrész fegyvereket eloállító gyárkomplexuma, a Weiss Manfred Repülogép- és Motorgyár Rt. A második világháborús bombázásoknak éppen ezért Csepel gyakori célpontja volt.

Magyarországot a németek 1944. március 19-én szállták meg. Horthy, bár a bevonulás ellenkezése dacára történt, a helyén maradt, miniszterelnöknek Sztójay Dömét, volt németországi magyar nagykövetet nevezte ki. Az új kormány a zsidóságot megkülönbözteto rendelkezések sorát adta ki. A német csapatokkal megérkezett Eichmann és Sonderkommandója. Ez mintegy 200-300 emberbol állt, önmagában a zsidóság deportálás nem tudta volna végrehajtani. Ebben hathatós segítséget a kapott a magyar belügyi hatóságoktól és szervezetektol. Különösen két új államtitkár, Jaross Andor és Baky László tett meg mindent, hogy Eichmann és segítoi minél hatékonyabban dolgozhassanak.

Internálás: közigazgatási eljárás, amellyel a közbiztonsági vagy politikai okokból veszélyesnek minosített állampolgárokat környezetükbol eltávolítják, és zárt helyekre, táborokba gyujtik, illetve rendorhatósági orizetben tartják.

Páva utca: Budapest, IX. ker. Liliom utcával párhuzamos. A háború alatt az utcát Hitler utcának nevezték át. Az utcában zsinagóga muködött, ahol a deportálásra összegyujtött embereket orizték. Ma a zsinagóga mellett muködik a Budapesti Holokauszt Múzeum.

Kistarcsa: Pest megyében elhelyezkedo község. Budapesttol észak-keletre, határához közel található. Területén gyujtotábor muködött.

Szerbiai táborok: Szerbiát a németek és a magyar csapatok 1941 és 1944 között tartották megszállás alatt. A helyi zsidókérdést a németek már 1941-42-ben „megoldották”. Az elso lágereket Belgrádban, Szabácson, Topolske Supe-ban, illetve Zemunban (Zimony) hozták létre. A hírhedt koncentrációs tábor voltak még a térségben a horvátországi jászenováci, illetve dakovoi táborok. A háborúban meggyilkolt Radnóti Miklós magyar költo a Bor- Zagubica vidékén, a Heidenau lágerben volt. Itt írta utolsó költeményeit, melyeket abban a tömegsírban találtak meg, ahová kivégzése után temették.

Az 1944. július 20-i sikertelen Hitler elleni merényletre utal. A merényletet Claus Schenk von Stauffenberg gróf szervezte meg és személyesen hajtotta végre. Hitler fohadiszállásán egy bombát rejtett az asztal alá. A robbanás négy részvevot azonnal megölt, Hitler jelentéktelen karcolásokkal úszta meg. Stauffenberg a merénylet után fobe lotte magát, az összeesküvést a náci rezsim kegyetlenül felszámolta.

Rákóczi út: Budapest és egyben a VII. kerület egyik foútja, az Astoriát és a Baross teret köti össze.

Nyilas. A Nyilaskeresztes Párt tagja. A szélsojobboldali, soviniszta és antiszemita pártot 1939-ben alapította Hubay Kálmán, 1940-tol került az élére Szálasi Ferenc. Az 1910 évék végétol több szélsojobboldali fajvédo szervezet alakult Magyarországon; az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt mintájára szervezodtek párttá. A Nemzeti Akarat Pártját 1935-ben hozta létre Szálasi Ferenc, majd ennek betiltása (1935) után a Magyar Nemzetiszocialista Párt néven alakított új szervezetet (1937). A következo évben ezt is betiltották, Szálasit 30 társával együtt letartóztatták, engedélyezték azonban a Nemzetiszocialista Magyar Párt-Hungarista Mozgalom elnevezésu párt megalakulását. 1939-ben ez is hasonló sorsra jutott. A még ebben az évben létrehozott Nyilaskeresztes Párt 1942-ben a Nyilaskeresztes-Hungarista Mozgalom nevet vette fel, és ekkor már egyesítette a magyar fasiszta szervezetek csaknem mindegyikét.

A magyar történelemben páratlanul, minden hatósági retorzió, letartóztatás és betiltás ellenére 1938-1939 között megszervezodött az ország második tömegpártja, a nyilaskeresztes párt. Míg 1938 elején csak kb. 10 000 párttagot tartottak nyilván, 1939. nyarára kb. 300 000 személy volt a nyilaskeresztes párt tagja. Ha tekintetbe vesszük, hogy a párt újságjait állandóan betiltották, vezetoiket egyre-másra internálták és bebörtönözték (1940-ig összesen 3500 büntetobírói ítélet és 3000 rendori végzés született), akkor megdöbbento ez az átüto siker. Az 1939. évi választásokon a szélsojobb 39 mandátumot szerzett.

Kitérni : zsidó vallásról keresztény vallásra áttérni, megkeresztelkedni .

gaj, goj jiddis szleng, jelentése nem zsidó, keresztény

A népmozgalmi nyilvántartás a Belügyminisztérium III. ügyosztályához tartozott, katonai vagy egyéb honvédelmi szolgálatra kötelezettek nyilvántartásának irányítását végezte a katonai állománytestek és népmozgalmi nyilvántartókon keresztül.

deportálás: számuzés, kényszerlakhelyre telepítés. A náci fajelmélet szerint alacsonyabb rendu „fajok” (pl.: zsidó, roma) koncentrációs- és munkatáborokba való szállítása.

A munkaszolgálatra behívottakra felügyelo katonai alakulat. Az 1939: IV. tc., az ún. második zsidótörvény hatálya alá eso katonaköteles férfiakat rendfokozat nélkül munkaszolgálat teljesítésére kötelezték, még akkor is, ha korábban tiszti, altiszti vagy tisztesi rendfokozatuk volt. A 10 munkaszolgálatos zászlóaljhoz tábori munkásszázadok tartoztak, ide sorozták be a 18-42 év közöttieket. Az ún. különleges munkásszázadokba kerültek az ugyanolyan korosztályú, de „nemzethuség szempontjából” megbízhatatlannak tartott munkaképes férfiak. A munkaszolgálatos századok harmadik válfaját a nemzetiségi alakulatok képezték. 1942 tavaszán a 2. hadsereg mozgósításához zsidók ezreit vezényelték a frontra a „muszos” századokba. A munkaszolgálatosok silány élelmezés mellett, kiszolgáltatva a felvigyázó „keret” brutális bánásmódjának, leginkább muszaki munkát végeztek, lövészárkokat, akadályokat, bunkerokat készítettek, aknát szedtek. 1944 márciusában a zsidó munkaszolgálatosok létszáma 63 ezer fo volt.

csillag és karszalag: A németek Európa-szerte, az elfoglalt területeken sárga csillag és sárga karszalag viselésére kötelezték a zsidó lakosságot. Magyarországon 1944-ben tették kötelezové. A németek bevonulása után uralomra juttatott Sztójay kormány március 29-ei rendelek értelmében április 5-étol „minden 6. életévet betöltött zsidó személy köteles volt „felso ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan 10 X 10 cm átméroju, kanárisárga színu, hatágú csillagot” viselni.

dohány templom: a VII. kerületben található Dohány utcai zsinagógára utal. Ez Kelet-Európa legnagyobb zsinagógája, 1855-59 között épült, Feszl Frigyes és Ludwig Förster tervei alapján.

Rabbi: A Második Szentély lerombolása óta, a zsidó vallásban nincsenek papok, rabbik, tanítók adják tovább a zsidó vallást, a hagyományokat .

Kispest 1944-ben önálló város. 1950-ben csatolták Budapesthez. Magyarországon a vidéki zsidóság deportálása 1944. május közepétol folyt. Mintegy 437 ezer embert hurcoltak foleg Auschwitzba, ahol többségüket azonnal elgázosították. (320 ezer fo). Bár Horthy július 6-án a deportálásokat leállítatta, a következo napokban a kormányzói tilalom ellenére is folytatódott a Budapest környéki zsidóság megsemmisíto táborba hurcolása.

Tóra: Mózes könyvei, a Biblia elso öt könyve.

Palesztina: a Földközi-tenger medencéjének keleti partvidékén fekvo terület. Nevét a rómaiak uralma alatt kapta, az ókorban itt élo néprol, a filiszteusokról. Ma a terület Izrael része.

A második világháború alatt az embermentésekben nagy szerepet játszott a Palesztíniai Zsidó Ügynökség. A szervezet célja az volt, hogy az 1939-es brit Fehér Könyvben meghatározott bevándorlási kvótát az Európában rekedt hitsorsosaik megmentése érdekében kihasználják. A Jewish Agency által a brit mandátumigazgatással egyetértésben kiállított Palesztina-igazolvány a kérelmezo számára a palesztinai beutazási engedélyt jelentette. 1942-ben a britek azzal a kéréssel fordultak Lutzhoz, hogy a kivándorlásra jelentkezettek nevét ellenorizze. Ez akkor 200, jórészt a környezo országokból Magyarországra szöktetett gyermek nevét tartalmazó lista volt. Lutz már ismerte a Palesztina Igazolvány intézményét, hiszen Magyarország elotti állomása Palesztina volt. 1944-ben, amikor a nagyobb szabású embermento akciók megindultak, Lutz éppen arra hivatkozva adta ki a svájci menlevelek, csoportos és egyéni ideiglenes útlevelek tömegét, hogy ezt olyan személyek kapják, akik Svájcon keresztüli Palesztinába való kivándorlásra jelentkeztek, és így a jelentkezés után elveszítették magyar állampolgárságukat. 1944-ben ez már nem jelenthetett tényleges kivándorlást, csak némi esélyt az életben maradásra.

Transzport: a szó jelentése: szállítás. A Holokauszt alatt az egyszerre szállított embercsoportot nevezték így. ® deportálás

kivételezettek, nagyezüst: az ún. második zsidótörvény rendelkezik arról, hogy a zsidónak minosülo magyar állampolgárok közül kik élveznek mentességet a törvény hatálya alól [1939. évi IV. törvénycikk]:

2. §

Amennyiben a jelen törvény másképp nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni:

1. olyan tuzharcosra (1938:IV. tc. 1. §), vagy az 1914-1918. évi háborúban hadifogságot szenvedettre, aki a sebesülési érem viselésére jogosult és az ellenség elott tanúsított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült, vagy olyan hadirokkantra, aki az ellenség elott tanúsított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült;

2. arra, akit az 1914-1918. évi háborúban ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, vagy aki az ellenség elott tanúsított vitéz magatartásáért más kitüntetésben legalább két ízben részesült, valamint arra, akinek atyját az 1914-1918. évi háborúban arany, vagy legalább két ízben nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki;

június 29.

kiugrási kísérlet: 1944 nyarán folytatódott a szövetséges erok elorenyomulása. Finnország, Románia és Bulgária szembefordult Hitlerrel. E történések hatására fogalmazódott meg Horthyban a „kiugrás” gondolata. Leállíttatta a budapesti zsidóság deportálását és lemondatta a németbarát Sztójayt (augusztus 24.). Helyébe bizalmasát, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Horthy titokban a nyugati szövetséges hatalmakhoz fordult, akik az esetleges fegyverszüneti tárgyalások ügyében a Szovjetunióhoz irányították. Horthy megbízottai tehát Moszkvába utaztak, ahol október 11-én aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A szerzodés a magyar kormányt haderejének az 1937-es határokig történo visszavonására és Hitlerrel való nyílt szembefordulásra kötelezte. A „kiugrási” kísérlet gyengén elokészített akciónak bizonyult, Horthy a végrehajtására nem adott határozott parancsot. Az elhúzódó tárgyalások és Horthy bizonytalansága megfelelo idot biztosított a német hadvezetés válaszlépéséhez. 1944. október 15-én Szálasi veszi át a hatalmat, ezzel kezdetét veszi a nyilas rémuralom.

Horthy: Vitéz nagybányai Horthy Miklós 1868. Június 18-án a Szolnok megyei Kenderesen született. Pályafutását, mint tengerésztiszt kezdte. 1909 és 1914 között I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegédje volt. Az elso világháborúban a Novara nevu sorhajót vezette. 1918 márciusában flottaparancsnok és ellentengernagy, majd az osztrák-magyar flotta foparancsnoka. Késobb a szegedi ellenforradalmi kormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fovezére. 1920. március 1-jén fegyveresei segítségével Magyarország kormányzójává választatta magát. Vezetésével Magyarország csatlakozott a Berlin-Róma tengelyhez, és belépett a második világháborúba. A sikertelen kiugrási kísérlet, majd az ezt követo nyilas hatalomátvétel (1944. október 15.) után Németországba szállították, ahol amerikai fogságba került. A nürnbergi perben tanúként hallgatták ki. Portugáliai emigrációban élt haláláig (1957. február 9.)

A kormányzói proklamáció, amely szerint mivel a Német Birodalom háborús veresége nyilvánvalóvá vált, a további vérontást elkerülése érdekében, fegyverszünetet köt. A proklamáció nem említi, hogy a fegyverszünetet már elozo nap Moszkvában aláírták, és nem ad parancsot a harc beszüntetésére. A „kiugrás” nem volt elokészítve, annak megakadályozására viszont a nyilasok, a németek, a németbarát magyar tisztek régóta készültek, így azt könnyen megakadályozták.

A Sztójay kormány 1944. évi április 26-ai rendelete alapján a zsidó lakosságot a vidéki városokban zárt gettókba, a fovárosban pedig a kapun sárga csillaggal megjelölt ún. zsidóházakba tömörítették.

Szálasi Ferenc: (Kassa, 1897. jan. 6. - Bp., 1946. márc. 12.): Katona-tisztviseloi családból származott, s a koszegi katonai reáliskola elvégzése után o is katonatiszti pályára készült. 1915-ben hadnagy, majd az I. világháború után hadiiskolára vezényelték. 1924-ben százados; 1925 decemberében a vezérkarhoz osztották be. Ezekben az években alakulnak ki mániákus elképzelései saját elhivatottságáról. A Horthy-korszak katonatiszti rétege szélsojobboldalának tipikus képviseloje. 1930-ban lépett be a Taby Árpád nyugalmazott testorornagy által alapított Magyar Élet Szövetsége nevu titkos fajvédo társaságba, s annak egyik szervezoje, hangadója lett. 1933-ban vezérkari ornagy, s ezekben az években több katonapolitikai elaborátumot készít. "Katonai programját" szinte minden pártnak - köztük az SZDP-nek is - felajánlja. Programjában zavaros kuszaságban keveredik a szélsoséges sovinizmus, antiszemitizmus a totális fasiszta államra, a vezérelv megvalósítására vonatkozó elképzelésekkel. 1935-ben nyugdíjaztatta magát. Ez év márciusában megalakította a Nemzet Akaratának Pártja elnevezésu nemzetiszocialista szervezetet. 1936-ban megbukott a választásokon. A feltöro és erosödo nyilas mozgalomban a radikális szélsoségesek közé tartozott, s tevékenységét a horthysta körök is - a pillanatnyi bel- és külpolitikai helyzettol függoen - veszélyesnek ítélték. 1937-ben és 1938-ban az alkotmányos rend felforgatására való törekvése miatt bebörtönözték. 1939-ben a németek anyagi és politikai támogatásával új Pártot alapított (lásd 23. jegyzet). Az 1940-es évek nyilas megmozdulásainak egyik aktív szervezoje, de a hanyatló mozgalomtól a németek ekkor már megvonták támogatásukat, s csak 1943 oszétol tartották vele ismét a kapcsolatot. 1944. március 19. után ismét a nyilas mozgalom központi alakja, s miután a németek a magyar uralkodó osztályok más elemeiben nem találtak megfelelo partnert, 1944. okt. 15-én puccsal ot segítették az ország élére. Mint az ún. hungarista állam "nemzetvezetoje" totális gazdasági és katonai mozgósítással támogatta a németeket. Ezekben a hónapokban bontakozott ki Magyarországon legdurvább formájában a nyilasterror, amikor sok ezer zsidót, szökött katonát, baloldali érzelmu embert öltek meg, deportáltak. 1944 decemberében Szálasi Nyugat- Magyarországra tette át székhelyét, majd a szovjet csapatok elol Németországba szökött. Amerikai csapatok fogták el, s itthon 1946-ban a Népbíróság mint háborús fobunöst halálra ítélte.

házmester: házfelügyelo, feladata a ház ügyeinek intézése, a ház rendben tartása.

kapitaly, capitaly: népszeru társasjáték.

Tisza Kálmán tér: Budapest, VIII. ker. Ma Köztársaság tér.

Kenyérmezo utca: a VIII. kerületben húzódó Rákóczi utat és a Köztársaság teret összeköto rövid utca.

házmester, (a viceházmester, segédházmester, segédházmester szó játékos rövidítése)

Mária Terézia tér: Budapest, VIII. ker. Baross utca 68-69. és a Német utca 52. között

Ülloi út 3-37.:az Ülloi út, József és Ferenc körút keresztezodésében, a háború után ez a Kilián Laktanya.

Tattersaal: ügetopálya, lóversenypálya. A naplóban szintén említett KISOK pályához hasonlóan ez is egyike volt azoknak a budapesti területeknek, ahol összegyujtötték a deportáláshoz az embereket.

Kun utca: A VIII. kerületben található Köztársaság teret és a Népszínház utcát összeköto utca.

KISOK pálya: A KISOK mozgalom, (Középfokú iskolák Sportköreinek Országos Központja) a diákság jól szervezett versenyrendszereként muködött. A pálya a XIV. kerületben, a Mexikói út, Erzsébet királyné útja és Columbus utca által határolt területen volt.

Az 1944. október 15-ödiki Szálasi hatalomátvétele után határozta el a nyilas kormány Budapesten a zsidók kiirtását. Ezt a tevékenységet segítette elo a fovárosban plakátokon megjeleno utasítás, amely október 23-án reggelre a 15-45 éves noket KISOK-pályára hívta. Néhány nap sáncásási munkaszolgálat után a jelentkezett több tízezer not a bécsi országúton gyalogosan hajtották Németország felé. Napi 30 kilométert kellett megtenniük egyszeri minimális étkezés mellett a szabad ég alatt, esoben, szélben. Majd istállóban töltött éjszakák után jutottak a határra. A kimerültségtol vagy golyó által megtizedelten vagonírozták be és szállították különbözo koncentrációs táborokba oket, ahonnan csupán nagyon kevesen tértek vissza.

hadiüzemi igazolás: a hadiüzemben való munkát igazoló okirat, mentesítést adhatott a deportálás alól

Ferihegyi reptér: Budapest egyetlen utasforgalmi reptere, a város dél-keleti részén.

A szovjet erok október 29-én lendültek támadásba, Kecskemét irányában. Ezzel vette kezdetét a Budapest hadmuvelet. Kecskemét felszabadítása november 1-jén megtörtént. November 3-án a szovjetek elérték Vecsést, ez a község közvetlenül a naplóban említett Ferihegy mellett helyezkedik el.

Albertfalva Budapest budai részének, a XI. kerületnek egy városrésze. Vasútállomása a transzportok egyik indító állomása volt.

Az október 29-én meginduló szovjet támadás, melynek célja Budapest menetbol történo felszabadítása lett volna, november 4-ére elakadt, annak ellenére hogy ekkor már a szovjet csapatok Budapest határába értek (Üllo, Vecsés), elakadt. A német hadvezetés a III. magyar hadsereg teljes feláldozása árán a védelmet megszilárdította. A szovjet hadvezetés ekkor már úgy döntött, hogy a focsapás iránya nem a Budapest - Bécs vonal, hanem a Varsó-Berlin vonal lesz. A következmény Budapest elhúzódó ostroma volt.

csendorség: katonai fegyelem alatt álló, fegyverrel ellátott, belso rend fenntartására felállított eroszakszervezet. Magyarországon 1791-tol osztrák mintára felállított szervezetet a francia eredetu zsandár szóval, késobb a nyelvújítás kori csendor szóval jelölték. Megszakítás után 1881-ben állították fel újra a szervezetet. A kakastollal ékesített szuronyos csendor a Horthy rendszer alatt is a rendszer egyik legfontosabb eroszakszervezete volt. A vidéki zsidóság deportálásában a csendorség aktív részvételt vállalt.

fekete: feketekávé

A nok 16 éves kortól voltak kényszermunkára kötelezve.

Zugló: Budapest egyik városrésze, a XIV. kerületben.

menlevél:1944 július elejére lényegében befejezodött a vidéki zsidóság elszállítása. Összesen (a német adatok szerint) 437 ezer embert deportáltak, ezek többsége Auschwitzban pusztult el. A budapesti zsidóság megmentésére néhány konzulátus, követség, nemzetközi szervezet irányításával mentoakciók kezdodtek. Ezek lényege az volt, hogy semleges országok képviseloi kivándorlási engedélyt kértek a magyar kormánytól, és az engedélyek birtokában menleveleket adtak ki az üldözötteknek. A kiadott védlevelek némi védelmet adtak tulajdonosaiknak, így sokak számára a túlélés lehetoségét biztosították. A mentoakciókban élen járt Carl Lutz svájci konzul, Svédország követségén Raul Wallenberg, a Vatikán képviseloje, Angelo Rotta pápai nuncius,

Dr. Valdemar Langlet , a Svéd Vöröskereszt magyarországi küldötte, Giorgio "Jorge" Perlasca , a budapesti spanyol követség "ügyvivoje". (Lásd még 9. jegyzet)

Tátra utca: a XIII. kerületben található, a Szt. István körútra meroleges utca.

Szent István park: XIII. kerület, a Pozsonyi út pesti Duna rakpart mellett található, a Margitsziget magasságában

Ekkor már folyik a 2. és 3. ukrán front összehangolt támadása, amelynek fo célja Budapest teljes körülzárása. December 26-ára a gyuru bezárult.

OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közmuvelodési Egyesület) alapítója Hevesi Simon. A háború alatt a zsidótörvények miatt más helyrol kiszoruló muvészek színpadán igen rangos, színházi, opera és baletteloadásokat rendeztek (OMIKE Muvészakció). Az eloadások színhelye 1939 és 1944 között a Wesselényi utcai Goldmark –terem volt.

Ugyan a Budapest körüli gyuru csak december 26-án záródik be teljesen, a szovjet csapatok ezen a napon már a János-kórház térségében voltak. A németek a Várba húzódtak vissza, ahol február 13-ig kitartottak. Pest január 18-án szabadult fel.

Pest ostroma 1945. január 18-án ért véget. Buda február 13-án szabadult fel.