A képen Imrédy Béla látható. Karriere a pénzügyi téren alapozódott meg, s ennek segítségével lassan pénzügyminiszterré (1932-1935), majd miniszterelnökké (1938) küzdötte fel magát. Miniszterelnöki korszakában szélsoségesen jobboldali politikát folytatott, melynek két legfõbb jelzõje: az elsõ zsidótörvény (1938) meghozatala, illetve Magyarország beléptetése az antikomintern paktumba (1939). Elnöksége alatt mindvégig Hitler erõs befolyása alatt állt. 1939 végén lemondatják, de ezek után is tartja a kapcsolatot a hitleristákkal, akik 1944-ben a német megszállás idején gazdasági csúcsminiszternek választják meg. 1946-ban a Népbíróság elítéli háborús bûnösként, és sortûzzel kivégzik.


You can see Imrédy Béla on this picture. His carrier had lain on financial basics and this helped him to be a chancellar (1932-1935) first and than a prime minister (1938). His facist politics’ evidencies the first law that limited the jews’ rights (1938) and Hungary’s enter to the anticomintern pact (1939). He was under the influence of Hitler to the last. He was deposed in 1939 but after his retiring he had connects with the hitlerists who made him to the chancellor again in 1944 during the german occupation. In 1946 the People’s Court of Justice disapproved him as a wartime criminal and he was executed by fussilade.

Imrédy Béla (1891-1946)

A Ludas Matyi címlapján az a jelenet látható, amely szerint Imrédy Béla, volt miniszterelnök, zsidó öltözetben és pajesszal épp a tárgyalóterembe lép be. Alá a következõk, vannak írva: „Nagyságos uram, el tetszett (sic!) felejteni a ciceszt!”. A cicesz a hagyományorzo zsidó vallású emberek öltözetének alap ruhadarabja. Ezzel is Imrédy zsidó származását akarja hangsúlyozni.
1891-ben született a Heinrich kereskedõcsalád leszármazottjaként. Apja a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alelnöke, illetve vezérigazgatója és mellé még udvari tanácsos is volt. A család másik fele tartotta kezében az ország legnagyobb vasáru nagykereskedését. A budapesti piarista gimnáziumban kapott nevelése eros kötõdést alakított ki benne a katolikus hit irányába. Imrédy kulturális érdeklodése, zenei és szépirodalmi ismeretei figyelemre méltónak voltak. Elméje csiszoltságát és kiemelkedõ képességeit a gazdaság területén elismerték a kortársai, és a legjobb pénzügyi szakembereik között tartották számon
Mindezek ellenére volt néhány hibája is, mit például a hiúsága és elbizakodottsága. Egy tipikusan forróvérû, de önmagát fegyelmezetté korlátozó személyiség volt, viszont mindennek ellenére néha felszínre tört belõle politikai agressziója. Vézna, görnyedt testéhez képest aránytalan feje egy csupasz koponyára emlékeztetett, a félelemkelto hatást szigorú tekintete csak fokozta. E mögött a test mögött, egy hatalomvágyó lélek rejtõzött.
Közéleti pályája 1913-ban megszerzett jogi diplomájának megszerzésétõl kezdodött. Ez után pénzügyi szakemberként indult el fölfelé a ranglétrán. 1928-ban már a Magyar Nemzeti Bank igazgatója lett és 1935-tol már ennek elnöke.
1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával(1) akinek kormányában pénzügyminiszter (1932-1935). Imrédy 1935-1938-ig a Nemzeti Egység Pártjának tagja, majd 1938-1939-ig a Magyar Élet Pártja elnöke volt. 1938. májusában megválasztották miniszterelnöknek. Kormányzása alatt egyre inkább hozzáláncolódott Magyarország a fasiszta birodalmakhoz (Németország, Olaszország). Belpolitikája következtében, az ország egyre inkább a jobboldal irányába csúszott, beszédeiben egyre többet élt a szociális demagógiával.1938. május 20-án a nyilasokat megfékezendõ letartóztattatta Szálasit, aki ezek után 3 év fegyházbüntetést kapott. Korlátozta a személyes jogokat és a sajtó szabadságát. 1938. május 29-én már kormánya alatt hozták létre az elsõ zsidótörvényt, illetve késõbb megkezdõdött a második elõkészítése.1938. augusztusának végén Horthyval és Kánya Kálmánnal németországi látogatást tettek, ahol Hitler arra próbálta õket rábeszélni, hogy rohanják le Szlovákiát. Ez nem sikerült neki, mer túl feszült volt a helyzet Európában és a magyarok nem mertek fegyveres erõkhöz folyamodni. Ebben az idõben született meg az elsõ bécsi döntés miszerint Szlovákia déli részét (a Felvidéket) Magyarországhoz csatolták. A magyar vezetõ körök biztosak lehettek abban, hogy Hitler be fogja nyújtani a számlát. A félelem jogos volt, ugyanis Németország minden területgyarapodás után így járt el. Eközben a magyarországi politikai életre továbbra is a jobbra tolódás volt a jellemzõ. Ez foleg a miniszterelnök viselkedésén volt érezhetõ, aki augusztusi látogatása során látta a német hadi erõt, és ettol teljesen megrémülve tért vissza Németországból. Szeptember 4-i beszéde során elõadta reformprogramját, miszerint egy csodás forradalomban „ki-ki önmagát legyõzve hozza meg áldozatát: a nagyok, a tehetõsek… azzal, hogy vállalják a terheket, a kicsinyek, a szûkölködõk... azzal, hogy fékezik türelmetlenségüket”. A belpolitika éles ellentétekkel küszködött, de a Kárpátalja megszerzése kérdésében, mindenkinek más és más okból, egységes volt. November 18-án egy német figyelmeztetés érkezett ezzel kapcsolatban, mire elhalasztották a támadás idõpontját, majd 21-én a sokkal élesebben megfogalmazott verzió teljesen elvetettette a támadás lehetõségét. 1938. novemberében lemondatta a parlament, de Horthy hosszas tárgyalások után nem fogadta el Imrédy visszalépését. Ezek után Imrédy levonva a tanulságot, félelmében még gyorsabban kezdett a fasizmus felé haladni. Ekkor kezdõdött meg a (1939: IV.tc.) második zsidótörvény elõkészítése, amely már nem vallási, hanem faji alapon különböztötte meg a zsidókat. 1939. január 13-án Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz. Eme két cselekedetük után úgy gondolták, hogy Németországgal már viszonylag rendbe hozták a kapcsolatukat, és bekebelezhetik a Kárpátalját, de tévedtek, mert Hitler még mindig „neheztelt” Magyarországra.
1939. január 6-án a pesti Vigadóban kibontakozott a Magyar Élet Mozgalom (késõbbi Magyar Élet Pártja). Ekkor már nem volt nehéz felfedezni Imrédy jobboldali tömegpárt kiépítése irányuló erõfeszítéseit. Ez a politikát meghatározó vezetõ köröknek nem tetszett, ennek a következményeként 1939. februárjában „nem tiszta árja” származása miatt lemondatták. Ezek után is tartotta a kapcsolatot a hitleristákkal és 1944-ben a német megszállás idején gazdasági csúcsminiszterként mûködött. A Népbíróság háborús bûnösként elítélte, majd 1946. február 28-án sortûzzel kivégezték.


 

Markó Gergely: Imrédy Béla (a dolgozat teljes szövege)