"...1945 október 15 után jelentkeztem a pestszentlõrinci pártszervezetbe a pártszolgálatnál, hol bátyám Põrõs Antal csoportvezetõ volt, ki be is osztott a pártszolgálatba. November 3-án voltam alõször fegyverrel és árpádsávos karszallaggal. A szolgálatot vagy a párthelyiség elõtt, vagy a nyilas hivatásrendnél adtam. Ezért a szolgálatért felajánlott a párt 150.- pengõt, de én nem fogadtam el. Zsidókat négyszer kísértem ki a pestszentlõrinci soderbányához kivégzésre, 1944 november havában. Elsõ kikisérésem alakalmával 7 zsidót vittünk mi pártszolgálatosok 9-en voltunk. Vagner Vilmos, Põrõs József a bátyám, Varga István, Hevele József, Kassa Károly, Kohut József, Ádám József, Varga asztalos, s én. Nekem csak egy gyalogsági puskám volt öt db. tölténnyel. A puskámnak a tára rossz volt, s így minden töltényt külön kellett tölteni. A vezetõnk Varga István volt, a zsidókat nekünk háttal állítatta fel. Én csak két embert tudtam lelõni, mert mire harmadszorra tudtam tölteni addigra társaim már végeztek a megmaradt zsidókkal. Lövés elõtt mindíg céloztam, hogy találatom pontos legyen. 5-6 napra rá újból beosztottak kikisérésre ekkor 12 zsidót kísértünk ki, én s a fentnevezett pártszolgálatosok. Most megismétlõdött a múltkori eset, mire 2 embert lelõtem s újból töltni akartam, addigra társaim már végeztek velük. Pár napra rá 27 embert vittünk ki a soderbányába....A pártszolgálattól december elején váltam ki betegségem miatt. A Nyilaskeresztes Párttól szolgálataimért kaptam egy cipészüzlet berendezést, egy öltönyt, egy télikabátot, 2 férfi inget. Tagadom azt, hogy a kivégzettektõl bármit is elvettem volna..."

 

Közli: Szita Szabolcs: Gestapo Magyarországon. Korona Kiadó, 2002. 247-247.o.