Egy német katona. Illusztráció Erwin Krantz tizedes, a Feldherrnahalle páncélos-hadosztály katonája volt, novemberben elsõ hetében vezényelték Budapestre. Alakulata, mivel addig még komolabb harcokban nem vett részt, szinte érintetlen volt. Az újpesti folyamõrlaktanyában helyezték el õket. Miután eltávozást kapta, néhány társával együtt bevillamosozott a városba, és nagyon csodálkozott azon, hogy a magyar fõváros milyen békebeli látványt nyújt. A városból -a pomerániai katonák állítása szerint- valamiféle magabiztosság áradt. Amikor a belvárosba érkeztek, megdöbbentõ látávnyban volt részük: a város kellõs közepén egy hatalmas, széles híd romjaiba ütköztek: a híd nemrégiben omolhatott össze, a négypályás úttesten autók, teherautók, villamosok roncsai lógtak a vízbe.Krantz egy németül tudó magyartól érdeklõdött az események felõl, de elmondása szerin az csak legyintett, s ennyit mondott: Na ja, es ist die Margaret-Brücke!"

Krantz néhány kellemesen, mintegy turistaként eltöltött nap után kezdte észrevenni, hogy itt sincs minden rendben. Két esetben látott sárga csillaggal megjelölt zsidókat, akiket transzportokban kísértek az utcán fekete egyenruhás, karszalagos nyilasok. Az emberek igyekezetek úgy tenni, mintha nem látnának semmit.

 

Gasparovich László: A rettegés ötven napja. Hajja&Fiai, 1999. Debrecen 17-18.o.