Angelo Rotta (Milano, 1872. augusztus 9- 1965)

1930 -tól budapesten pápai nuncius, a II. világháború idején a diplomáciai kar doyenje. Magyarország német megszállása után a diplomáciai zsidóvédõ akciók egyik irányítója. Többször tiltakozott személyesen a zsidók megbélyegzése, a gettózások, a deportálások ellen. Jelentéseiben részletesen tájékoztatta a Vatikánt a magyarországi állapotokról, sürgette XII. Pius fellépését. Október 21-én egy két órás megbeszélést folytatott Szálasival, ennek több mint fele a zsidók jogainak védelmével telt el. Szálasi megígérte (ezt megelõzõen ugyanis Carl Lutz svájci konzul eljutatta hozzá az USA kormányának fenyegetõ hangú jegyzékét), hogy sem deportálásra, sem a zsidók megsemmisítésére sor nem kerül, ezt nyilvánosan meg is hirdette. Október 22-én nyilvános falragaszokon hívták fel a zsidó férfiakat 16-70 és a nõket 16-40 éves korig, "munkaszolgálatra" való jelentkezésre. Ezzel a Szálasi-kormány a deportálást katonai jellegûnek igyekezett beállítani és kimutatni, hogy a hadihelyzet megkívánja a zsidóknak munkába való állítását A legnagyobb menekülési alkalmat a felhívás azonban azzal tette lehetõvé, hogy a bevonulás alól mentesítette azokat a zsidókat, akik "külföldi állampolgárságúak és érvényes útlevéllel rendelkeznek". Carl Lutz ezt kihasználva adta ki ezek után az igazolások ezreit, miszerint "az illetõ érvényes útlevél birtokában lévõ személynek tekintendõ, miután a svájci kollektív -útlevélben szerepel. Ezzel ki tudta védeni a magyar hivatalos álláspontból fakadó veszélyt, amely értelmében, aki csoportos útlevéleben szerepel, már nem magyar állampolgár, tehát útlevelet sem kaphat. A svájci menleveleket aláírás nélkül adták ki, mivel a svájci követ Maximilian Jager nem volt hajlandó alárírni azokat. Nem úgy , mint Rotta. Ezzel egy idõben, november elején kezdik kiadni az oltalomleveleket. A legtöbb levélen elõre nyomtatva november 4-i, illetve már gépelve 8-i dátum szerepel. A Deutch-Dányi családnak kiállított menlevél November 2-án azután újabb hivatalos közlés jelenik meg. Felszólítják a Nyilaskeresztes Párt tagjait a külföldi védõútlevelek teljes figyelembevételére:

"El kell ismerni a külföldi követségek által kiadott igazolványokat és épületeik területenkívüliségét."

A nunciatúra November közepén nagyszámú vallási intézményt és házat (k.b. 25-öt) különleges védelme alá helyezett, azokban néhány ezer zsidó menedéket talált. Több ezer más (15.000-en felül) menlevelet kapott, amivel - legalább is sok esetben-sikerült az életüket megmenteni. Hamarosan kiderült azonban, hogy Szálasinak esze ágában sincs ígéreteit teljes egészében betartani, engedményei rövidlejáratúak. A "kötelezõ munkaszolgálat" csak a deportálások elrejtését szolgáló címke volt. A nuncius (Serédi hercegprímással együtt), egyre gyakrabban tiltakozott Szálasinál. Néha egyetlen nap leforgása alatt tõbbször is felemelték szavukat, vagy a nunciatúra védnöksége alatt álló házak zaklatása, vagy az oltalomlevéllel rendelkezõ személyek deportálása, vagy a nyilas atrocitások ellen. A nunciatúra folyamatos tiltakozása következtében a kormánnyal való viszony rendkívül feszültté vált. November 7-én nunciatúrát-a többi követséggel együtt felszólítják, hogy a kormánnyal együtt hagyják el a várost. Rotta, többekkel együtt végig a városban marad. Többek között azért, mivel a kormánnyal költözés, annak mintegy elismerését jelentette volna.

November 10-én Kemény Gábor külügyminiszternél volt egy értekezlet, amelyen a nuncius, a semleges követségek megbízottjai, a Nemzetközi és a Svéd Vöröskereszt küldöttei vettek részt. 7800 svájci engedéllyel rendelkezõ embernek engedélyezték Palesztínába való kiutazást.(A németek a létszámot késõbb 7000-re csökkentették.) Ekkor közölték velük a "nemzetközi gettó" felállításának elrendelésének tervét. Hozzátéve továbbá: "november 15-n déltõl razziák lesznek, s azokat a védõútlevéllel (Schutzpass), ideiglenes útlevéllel stb. rendelkezõ zsidókat akiket a kérédéses házakon kívül találnak, munkatáborba internálják."

November 15-étõl kezdeve néhány napig folyt a "védett zsidók" átköltöztetése. (Szent István körút mentén a Tátra utcáig).A kiadott utasítás szerint 4500 svéd védett, 2500 vatikáni védett, 100 spanyol védett, 698 portugál védett, 7800 svájci védett, összesen tehát 15.600 személy beköltöztetését kellet lebonyolítani, oda ahol eddig 3696 lakó volt. Ekkor már felbecsülhetetlen mennyiségû, fõleg svájci, hamis menlevél volt forgalomban. A nyilasok a menleveleket rendszeresen összetépték. A házakban egyre gyakrabban tartottak razziát, emberek ezreit indították útra Hegyeshalom felé, küldték a téglagyárakba, lõtték a Dunába. November 17-én Lutz és Wallenberg arra kéri a nunciust, hogy fogalmazzon meg Szálasihoz egy határozott és közösen aláírt követelést arról, hogy a nyilasok a zsidóüldözést végleg fejezzék be. A memorandumot a nuncius és Danielsson személyesen adta át. November 23-án és 24-én hatósági enegedéllyel egy svéd és egy svájci küldöttség járta végig a hegyeshalmi "halálutat". (A küldöttséget Wallenberg vezette). A bizottságok 27-i visszaérkezése után, jelentésük hatására a pápai nuncius kiadja az engedélyt,hogy az általa bianco aláírt pápai védlevelek százait vigyék és osszák szét a Nemzetközi Vörökereszt megbízottai. Az engedélyt annak a tudatban adta ki, hogy a megbízottak hamis menlevelekkel és keresztlevelekkel a legjobban rászoruló, gyönge, beteg embereket fognak a nyilasok keze közül kiszabadítan. A következõ szavakkal búcsúzott tõlük:

"Amit maguk tesznek, az Istennek és Jézusnak tetszõ dolog, mert ártatlan embereket mentenek meg. Tehát én elõre feloldozom magukat. Végezzék tovább is munkájukat Isten dicsõségére".

 

A Angelo Rottát világháború után a szovjet hatóságok kiutasították az országból.(Karsai László: Holokauszt.Pannonica,2001. 392.o., Lévai Jenõ: Zsidósors Magyarországon. Magyar Téka, 1948.)